Csodálatos kormányunk van, nemde?
Oszkó Péter az Indexnek adott interjút, amelyben elmondta, hogy ha a „fogyasztói árakat bármilyen módon szabályozzuk, akkor egy idő után bizonyos szereplőknek nem lesz mozgástere elviselni a veszteségeket, így nem lesz érdeke tovább szolgáltatni, emiatt áruhiány léphet fel”.
A Bajnai-kormány pénzügyminisztere felidézte, hogy a kilencvenes éveket megelőzően ugyanilyen hatása volt a hasonló intézkedéseknek.
„Sok szereplő szenvedett el pótolhatatlan veszteségeket, független kis kutak húzták le a rolót.
Az intézkedés kivezetésével visszaáll ugyan a piaci árképzés, azonban sokkal kevesebb szereplővel, kisebb versennyel, sokkal oligopolisztikusabb piaccal, ahol nehezen lesz elkerülhető az árak beragadása akár az európai átlagnál tartósan magasabb szinten”
A világpiaci árak csökkenése jól mutatja, hogy a hazai szakpolitika és általában a politikai kommunikáció megközelítése mennyire önellentmondásos.
Az energiaszankciókat próbáltuk hibáztatni a hazai inflációért, miközben nemrég kénytelenek voltunk beismerni, hogy azok december elejéig hatályba sem léptek.
Amikor hatályba léptek, és amikor az általunk kifogásolt uniós ársapkát sikerült elfogadni, a világpiaci árak csökkenésnek indultak, ami ugyancsak nem lehet magyarázat sem a hazai inflációs nyomásra, sem az üzemanyagárak alakulására.
