Megosztom másokkal is:

Éljen a minden, győzzön a semmi? – teszi fel a kérdést közösségi oldalán Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció elnöke.


Tényleg bajban vagyunk? – véli a köztársaság miniszterelnöke.

A felszínt nézve szánalmas politikai közösség képe sejlik fel. Reméljük, tévesen.
A kormányfő egyszavas üzenetekben beszél velünk. Elindultam. Megérkeztem. Harcolok. Hajrá! Megvédem.

Én. Győztem. Újra. Most. Mindörökké. Egyek vagyunk. Na ugye.
A kép beállított. Ötvenes évek. Sematista. Erő. Elszántság. Hit. Az nagyon.

Vele a határ a csillagos ég. Vagy bármi.

Az ország jelentős része hiszi, ennyi elég. Mert ő különleges ember. Általa mi is azok vagyunk. Magyar. Magyarabb. Legmagyarabb. A többi meg gyaur. Nagyon. Sőt. Nincs finomkodás, nincs laca-faca, ők árulók. Az anyjukat!

Ellenzéki emberek ehhez képest meg jajveszékelnek. Mi aztán nagy bajban vagyunk. Végünk. Örökre. Campobasso.

Bezzeg ő! – ámuldoznak. Mert ő megcsinálta. Tudja, mi fán terem. Jó, jó, de akkor is. Ellopta? El. De legalább lopni tud. Lemosott mindenkit. Na ugye. Ő tudja a tutit.
Na jó, mi meg tudunk tanulmányt írni. Bár csak kevesen. De az is valami. De a Facebook.

Abban királyok vagyunk.

Persze úgy általában, valljuk be, a mieink kispisták. Senkik. Senkibbek a senkiknél.
Nekem persze van ötletem. Nemzetmentő. Csak nem hallják meg. Süketek. Vakok. Némák. Bezzeg ha én! De én persze nem. Mert én nem pártoskodom. Abból mindig csak baj volt. A pártok egyébként is. Undorító hatalmi ízé.

Ja, ha a másik, a most hatalmon lévő? Az más, az tényleg párt, az ottaniaknak ez nem ciki. Sőt, dicsőség. De nekünk olyat nem szabad.

Mi civilek vagy mi. Meg egyáltalán. És csak együtt. Úgy általában ellenzék. Mi csak mindenkinek. Még a végén véleményem lesz. Bocs. Azt nem akarom. Azt nem szabad. Én csak a nagy ellenzéki bármi és bárki, esetleg annak ellenfelének a támogatója vagyok. Éljen a nagy Valami. Akármi, ami és akik nem ők.

Új megváltó kell! Most is írtam valahol egy jót. Nagyon jót. Mondták a többiek. Láttam, sok a like. 123. Megírtam például, hogy mindenkinek menni kell. Miért? Mert. Másnak meg jönni. Kinek? Másnak. Civilnek. Csak olyannak, aki nem látott még pártot, Parlamentet, fegyelmet, vezetést. Éljen a minden, győzzön a semmi!

Na, itt abba is hagyom.

Hiszen a fentiek csak torz lenyomatai a nem létező valóságnak. (?) Mert ugye mindenki érti és tudja, hogy csak erős, szervezett politikai közösséggel lehet megdönteni az orbáni önkényt. Kevés nyafogás, több tett. Fegyelemmel, a parlamenti demokrácia szabályaihoz alkalmazkodva.

Párt fogja legyőzni a pártot. A többi jószándékú tévedés.

Szerintem mi értjük.
Aztán tesszük is.


Megosztom másokkal is:

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --
 

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --