Régen dédelgetett álma a NER-nek az, hogy végérvényesen magukra hagyja a szükséget szenvedőket, a nincsteleneket.
Pintér Sándor bátortalan lépései (akinek nincs pénze a saját temetésére, az ássa meg előre a sírját), Lázár János őszinte mondatai (Mindenki annyit ér, amennyije van) és most a szociális ügyekért felelős államtitkár szavai (az állam szerepe a gondozásban egy kommunista csökevény) egy virtigli illiberális és egy kőkemény liberális álláspont, amivel szemben én mindig küzdeni fogok.
Egy a kereszténység védelmezőjeként tetszelgő társaságtól meglepően formabontók Fülöp államtitkár úr szavai, lévén az egyház társadalmi tanításai az állam (keresztény kormány) elsőrendű feladatául szabja az elesettek támogatását, segítését.
A keresztény szót gyakran a szájára is veszi a rezsim, a politikai propaganda olcsó eszközévé tette a hitet, például „az Orbán kormány védi a keresztény Európát”, vagy a magyar kormány a kereszténység utolsó védelmezője.
Azt már megtanulhattuk, hogy a magát keresztény jobboldalnak való kormányok általában a veszélyben magukra hagyták az országot.
A rezsim világosan látja, hogy hibás politikájuk miatt Magyarország brutális megélhetési válság elé néz, ezért, mint Pilátus mossa kezeit, és teljesen kivonul a szociális ellátásból, azt áthárítja az egyre nehezebb körülmények között élő emberekre, és a kormány által kisemmizett önkormányzatokra.
Bezzeg nekik semmi bajuk, hiszen Fülöp államtitkár úr fizetését a magáéval együtt a duplájára emelte Orbán Viktor, és nincs nap, hogy ne haljunk mérhetetlen semmiből lett vagyonokról, úgyhogy a Fidesz környékén van bőven mit a tejbe aprítani.
Államtitkár úr és a NER figyelmébe ajánlom az első hozzászólásként olvasható sorokat, s mivel nem hiszem, hogy ismerik a művet annyival segítek, hogy a Bibliáról van szó.
