Ahhoz hogy megértsük az oroszokat nem árt tisztázni valamit. Az orosz birodalom mindig is egy hatalmas kiterjedésü államalakulat volt, azonban jóbára a történelem során nagyon elmaradott volt technikailag a nyugattól.
Ebből a lemaradásából dolgozott le rengeteget a szovjet időkben. Ennyi peremen töltött idő azonban az oroszokban kialakult egyfajta rettegéssel vegyes büszkeség.
Az oroszok legnagoybb félelme – függetlenül attól, hogy milyen rendszer vagy berendezkedés volt az országban – az hogy nevetségesnek és jelentéktelennek tekintik őket a nemzetközi szereplők.
Ez volt az oka annak, hogy annak idején nem mertek beszélni például a Csernobili balesetről sem. A büszkeség. Ha a szovjet állam ékköve a V. I. Lenin atomerőmű egy baleset miatt felrobban… nos a sugárzásnál elviselhetetlenebb az, ha az oroszok büszkesége megsérül.
Vladimir Putyin elhibázott ukrán hadjáratával pontosan ezt érte el. Az oroszok legnagyobb félelme vált valóra. Bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem olyan félelmetes az orosz hadsereg. Már régen nem a Szovjet Vörös hadsereg amivel szemben áll a világ.
Nem véltelten talán az sem, hogy miután Putyin megfenyegette a finneket, hogy következményei lesznek ha csatlakoznak a NATO-hoz ezt válaszolták:
Nincs ok pánikra az orosz fenyegetések miatt, jelentette ki az Yle cikke szerint Pekka Haavisto finn külügyminiszter.
Az orosz–ukrán háború kezdete óta rendre felmerül, hogy az eddig semleges státusú Finnország és Svédország csatlakozhat a NATO-hoz.
Mindez immár konkrét formát öltött, annyira, hogy Haavisto azt mondta: a finnek hat héten belül benyújtják vonatkozó kérelmüket.
Az oroszok Putyin politikai hibája miatt elvesztette a rettegett oroszországról szóló mítosz nyujtotta előnyt és a világ fejcsóválva nézi, hogy mennyire béna kacsa a világ egyik legrettegettebb hadserege. Ezt pedig nem csak mi látjuk, hanem az orosz elit is. Nem lennénk Putyin helyében.
