Miközben az ellenzéki térfélen egyre élesebb viták zajlanak a 2026-os választások stratégiájáról, Kunhalmi Ágnes olyan megszólalással állt elő, amelyre régóta égető szükség lett volna. A szocialista politikus legutóbbi Facebook-posztjában nemcsak békülékenységet, hanem politikai józanságot is képviselt – és bizony, igaza van.
A politikai bűnbakképzés zsákutca
A DK-t érő egyre hevesebb kritikák – melyekre Dobrev Klára is reagált – azt sugallják, hogy bizonyos politikai szereplők és véleményformálók az ellenzéken belül szeretnék eljátszani azt, amit a Fidesz tizenöt éve csinál: megosztani, bűnbakot keresni, morális felsőbbrendűséget hirdetni.
Kunhalmi Ágnes azonban világosan kimondta: ha Magyar Péter pártja meg tud bocsátani azoknak, akik egykor a Fidesz rendszerét szolgálták, de ma szembe fordultak vele, akkor ugyanezt a mércét kell alkalmazni a baloldali ellenzéken belül is. Nem lehet kettős mércét alkalmazni: ha nincs kollektív felelősség a jobboldalon, akkor az ellenzéki múltat sem lehet összemosni és egyetlen sablon szerint megítélni.
„Nem lesz közös új haza, ha ez így megy tovább”
Kunhalmi legfontosabb mondata azonban talán ez volt:
„Egyben biztos vagyok: az elmúlt napokat látva, ebből nem lesz közös új haza, de ha ez a veszekedés folytatódik, aggódom, hogy a végén kormányváltás sem.”
Ez nemcsak politikai figyelmeztetés, hanem egyfajta morális ébresztő is: ha az ellenzék saját magát emészti fel belső tisztogatásokkal, karaktergyilkosságokkal és gyanúsítgatásokkal, akkor pont az veszik el, amiért állítólag küzdenek – a kormányváltás és a jogállam helyreállítása.
Nincs „tiszta lap”, csak közös felelősség
Kunhalmi üzenete különösen erős abban a tekintetben is, hogy visszautasítja a kollaboránsozást. Nem lehet mindenkit, aki 2010 után is részt vett a közéletben, automatikusan gyanú alá helyezni – különösen akkor nem, ha következetesen és transzparensen dolgozott az Orbán-rendszer ellen. Ez a fajta fekete-fehér gondolkodás nem vezet előre – csak megoszt és kiábrándít.
Összefogás = kompromisszum, nem megalkuvás
Kunhalmi emlékeztet: az ellenzék közös felelőssége egy új típusú Magyarország megteremtése – nem bosszúból, nem a múlt alapján, hanem a jövőért. Ez nem jelent elvtelenséget, sőt – épp az elveink melletti kitartás az, ha képesek vagyunk a sokféleséget elfogadni és nem egymást kiiktatni, hanem együttműködni.
Miért van igaza Kunhalminak?
Mert nem a hangosabbaknak van mindig igazuk. Nem azoknak, akik bűnbakokat keresnek. Hanem azoknak, akik képesek önreflexióra, arányérzékre és a valódi közös célra összpontosítani: egy demokratikus, jogállami Magyarország megteremtésére. Ebben a pillanatban pedig Kunhalmi Ágnes az egyik legracionálisabb, legemberségesebb hang az ellenzéki oldalon.
A kérdés csak az: hallgat-e rá valaki?
