Szokatlanul éles belső konfliktus robbant ki a Fidesz háza táján: több kormánypárti városvezető is nyíltan bírálta Vitályos Esztert, miután a kormányszóvivő a múlt heti kormányinfón élesen kritizálta az önkormányzatokat, mondván:
sokszor csak „sírnak, picsognak”, amikor szolidaritási hozzájárulásról van szó.
A mondat, ami olaj volt a tűzre
„Először a saját házunk táján érdemes söprögetni, mielőtt megyünk az államhoz, és folyamatosan sírunk, picsogunk, hogy éppen mire nem jut” – fogalmazott Vitályos Eszter, aki ezzel nemcsak az ellenzéki vezetésű városokat, hanem saját politikai szövetségeseit is megbotránkoztatta.
A kijelentés különösen érzékeny időszakban hangzott el: több önkormányzat küzd pénzügyi nehézségekkel, és egyre többször jelzik, hogy a központi elvonások ellehetetlenítik a működésüket.
Cser-Palkovics visszaszólt
A Fidesz berkein belüli feszültséget jól mutatja, hogy Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere is megszólalt. Úgy fogalmazott, reméli, hogy a kormányszóvivő mondatai „rosszul megfogalmazott magánvéleményt” tükröztek, és nyilvános bocsánatkérést várt el.
„Egyébiránt türelmesen várom kormányszóvivő asszony bocsánatkérését” – tette hozzá.
Megtörtént a bocsánatkérés – de nem a nyilvánosság előtt
A helyzet valamelyest oldódott, miután Vitályos Eszter privát üzenetben bocsánatot kért a szavaival megbántott polgármestertől. Erről maga Cser-Palkovics számolt be az ATV Egyenes Beszéd című műsorában:
„Kaptam kormányszóvivő asszonytól egy kedves, figyelmes sms-üzenetet, amiben tőlem elnézést kért, és az én, illetve a polgármester kollégák munkáját nagyra értékelte.”
Bár a gesztust udvariasnak nevezte, hozzátette:
„Szerencsésebb lenne, ha ez a nyilvánosság előtt is megtörténne. Mondhat az ember olyat, amit tíz másodperc múlva már máshogy gondol – de akkor el kell mondani, hogy ez most nem sikerült jól.”
Mélyebb repedések jelei?
A mostani konfliktus több egyszerű szóváltásnál: ritkán fordul elő, hogy kormánypárti politikusok nyíltan kritizálnak egy magas rangú kormányzati szereplőt, pláne egy szóvivőt. A botlás rámutat arra, hogy a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok – még ha politikai szövetségesek is – egyre feszültebb viszonyban állnak, különösen a pénzügyi mozgástér szűkülésével.
A történet tanulsága nemcsak a stílus kérdése, hanem az is: vajon meddig lehet még feszíteni a költségvetési húrt anélkül, hogy a Fideszen belül is hangosabbá váljanak a kritikák?
Egy biztos: a nyilvános szócsaták ritkák a kormánypárton belül, és ha mégis megtörténnek, az mindig valami mélyebb feszültséget jelez.
