ivóvíz, csapvíz - Fotó: wm-magazin.hu
Kérjük oszd meg a bejegyzést, hogy másokhoz is eljusson az igazság:
  • 60
  •  
  •  
  •  

Két nagy vízmű mintegy kétmillió embert lát el parti szűrésű ivóvízzel Budapesten és környékén. Ez azt jelenti, hogy a régióban az ivóvíz mennyiségének nagyjából a kilencven százaléka a Dunából származik a folyó közelébe telepített csápos kutakon keresztül.

 

A víz természetes szűrését pleisztocén kori (ez a földtörténeti kor két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt ért véget) kavics és homokréteg végzi. A VGF&HKL épületgépészeti szaklap számolt be magyar tudósok kutatásáról, amely során azt vizsgálták, hogy ez a természetes szűrőrendszer mennyire hatékony azokkal a kémiailag aktív gyógyszerhatóanyagokkal szemben, amelyek az emberi anyagcsere, illetve a vécén lehúzott lejárt gyógyszerek révén kerülnek a folyó vizébe a tisztított vagy tisztítatlan szennyvízzel együtt.

Az Enviroment Pollutionben publikált tanulmány készítői mintegy 100 folyamkilométeres szakaszon összesen 107 mintát vettek közvetlenül a Duna vizéből, és csaknem százat az víznyerő kutak csapjaiból a főváros térségében. A kutatók mérték, hogy az egyes hatóanyagok milyen gyakoriak, vagyis a levett minták hány százalékában jelennek meg, és azt is, hogy ezek milyen koncentrációban vannak jelen (nanogramm/liter). A vizsgálat során azt is nézték, hogy a gyakoriság, illetve a koncentráció hogyan változik, miközben a folyó vize a természetes parti szűrőn át a vízkivételi kutakba jut.

 

 

 

A kutatók a dunai mintavételek során a keresett 111-ből összesen 52-féle hatóanyag nyomára bukkantak. Összességében 15 fajta gyógyszermaradványt találtak a minták legalább felében, és tíz vegyület fordult elő 80 százaléknál nagyobb gyakorisággal. Minden mintában azonosították a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére használt bisoprololt (107 minta, 100 százalékos gyakoriság, átlagosan 3,80 ng/liter) és csaknem mindegyikben a metoprololt (105 minta, 98, 1 százalékos gyakoriság, átlagosan 11,4 ng/liter). A magas vérnyomás kezelésére használt perindopril előfordulása is meghaladta a 90 százalékot (99 minta, 92,5 százalékos gyakoriság, átlagosan 5,16 ng/liter).

Találtak a Duna vizében különböző hormonokat is. Messze a legtöbb közülük a női fogamzásgátló tablettákban használatos ösztrogén. Ennek jelenlétét a minták 42 százalékában mutatták ki, átlagosan 0,32 ng/liter koncentrációban. Egyáltalán nem találtak viszont antibiotikum-maradványokat, aminek nem az a magyarázata, hogy ilyenek ne lennének a Dunában, hanem az, hogy az a teszt, amit ebben a kutatásban használnak, nem alkalmas ezek kimutatására. Kifejezetten antibiotikumokra jövőre indul majd kutatási program – közölték.

 

A VGF&HKL által idézett tanulmány szerint a parti szűrés rendkívül hatékony, mintegy 95 százalékos. Ennek köszönhető, hogy amíg magában a Dunában 52-féle hatóanyagra bukkantak a kutatók, az ivóvízmintákban már csupán 32 jelenlétét tudták kimutatni. A karbamazepin, lidokain, tramadol és lamotrigin esetében ugyanakkor alacsony szűrési hatékonyságot figyeltek meg. A Dunából vett mintákhoz hasonlóan az ivóvízmintákban is kilencven százalék felett mutatták ki a karbamazepint, amelynek ráadásul a koncentrációja is hasonló volt a folyóvízi mintákban mérthez – írták a tanulmány szerzői.

A parti szűrőn leggyakrabban átjutó hatóanyagok miatt a kutakban és a Dunában mért koncentrációk kapcsolatát is megvizsgálták a szakemberek. Kiderült, hogy a két vízforrásban mért koncentráció között nincs egyenes összefüggés, a szűrés hatékonyságát a folyóban mért koncentrációk nem befolyásolják, az egyes kutak szűrési hatékonysága pedig véletlenszerű, nagyban függ a természetes szűrőréteg kémiai és egyéb jellemzőitől.

Bár csak nanogrammokról (10-9 gramm, másképpen 0,000000001 gramm) beszélünk, a gyógyszermaradványok egészségkárosító hatásúak lehetnek” – összegeztek a kutatók. “A karbamazepin például bizonyíthatóan káros hatással van a varangyos békák növekedésére, így akár az emberre is veszélyesnek bizonyulhat” – írták.

 

 

 

Az Európai Unió Vízügyi Keretirányelve alapján 2001-ben született határozat azokról az anyagokról, amelyek jelentős kockázatot jelentenek a környezetre. A már két alkalommal is bővített listán jelenleg 33 anyag vagy anyagcsoport szerepel. Az Európai Bizottság 2015-ben adta ki az első Megfigyelési listát, amelyet két éve bővítettek.

Ezen a listán több gyógyszerszármazék szerepel. Ezek monitorozása a tagállamok feladata. Egészségügyi határértékeket ezen a területen még nem határoztak meg, ennek is a további mérések, kutatások teremthetik meg az alapját – zárul a közlemény.

Félreértés ne essék, hogy a kerületek döntő hányadában a csapvíz kiváló minőségű. Nem vitás, hogy jó lenne, ha nem lennének benne ezek a maradványok, de a korrektség kedvéért esetleg érdemes lehetett volna viszonyítást is megjeleníteni a cikkben.
Pl. ha az ember megnézi a tanulmányt, látja, hogy az ópiátok közül a Methadone átlagosan 1,77 nanogramm/liter mértékben van benne.
Ha veszünk egy Methadone bevitelre szolgáló tablettát, abban van 5 milligramm hatóanyag. Ez azt jelenti, hogy egy tablettányi Methadone bevitelhez 2 millió 825 ezer LITER vizet kell meginni. Ez napi 3(!) liter csapvízzel számolva kb. 940.000 nap, ami kb. 2576 év.

Forrás: HVG / BalraMagyar

 


Kérjük oszd meg a bejegyzést, hogy másokhoz is eljusson az igazság:
  • 60
  •  
  •  
  •  
  • 60
    Shares

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here