Kálmán Olga - Fotó: Google News
Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára:

A DK fővárosi polgármesterei 50 ezer forintosos támogatást adnak mindenkinek, akinek ápolásra szoruló családtagját a kormány utasítására hazaküldték a kórházból.

És a hírről eszembe jutott egy történet:

Egy betegszállító autó gördül be a Pest megyei település csendes utcájába. Nem kell csengetniük, az idős hölgy már a kapuban várja őket. Kezét tördeli, egyetlen mondat hullik elé:

– Mit csináljak, most mit csináljak?

Pár órával ezelőtt kapott egy telefont, a budapesti kórház hívta:

– Hazahozzuk a papát, tudja, a koronavírus miatt, mindenkit hazaküldünk az osztályról.
– Na, de azt mondták, a kemó után a vérképe, meg a fertőzés, hogy legyengült és majd ott felerősítik…

– Értem én, de nem tudunk mit csinálni, ezt az utasítást kaptuk. Nem lesz semmi baj!
A papa gyenge, arca sápadt, erőtlenül próbálja lábait egymás után rakosgatni ahogyan a kiskapun bekísérik.

Leül a konyhában. Ketten maradtak. Hatvan éve ketten vannak. Igaz, volt vagy másfél évtized, amíg a gyerekek ricsaja töltötte be a portát, de hol van az már? A gyerekek élik a saját életüket, egyikük Pesten, a másik, a nagyobbik pedig Angliában dolgozik. Szép életük volt, legalább is ezt szokták maguknak mondogatni.

Megvan minden, kicsi, de takaros ház, gondosan rendben tartott kert, már a tulipánok is nyílnak. A nyugdíj annyi amennyi, gyógyszerre, ebédre mindig elég. Tavaly, még a járdát is sikerült újra betonoztatni, a régit megette már a fagy.

Jó lenne bemenni a szobába, de erő kellene ahhoz. Talán ha volna egy járókeret, a szomszédasszonynak is az volt, azzal még a fürdőbe is kicsoszogott. De itthon nincs, a háziorvos biztos felírja, viszont őt is csak telefonon lehet most elérni.

Jó volna, ha az asszisztens kijönne néha, viszont ő is alig bírja, sok a beteg, sok helyre jár. Lefürödni is jól esne, na de hogyan, majd a lavórban az ágy szélén, jó lesz az úgy is.
Papa felemeli a fejét. Hat évtized baja, öröme, szeretete köti össze a riadt szemeket.

A konyhai óra sosem hallott kattogása egyetlen gondolatot kalapál a két öreg fejébe:
– Mit csináljak, most mit csináljak?


Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára: