Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára:

A Szocialista politikus hosszú bejegyzést tett közzé facebook oldalán február 14-én.

Valentin nap van, Bálint nap, a szerelmesek napja. Szent Bálint volt a névadója, de mi, magyarok, nyugodtan elnevezhettük volna Balassi Bálintról is. Tőle származnak az első magyar nyelven írott szerelmes verseink, és a szinte teljes szókincs, amit egészen Adyig variál a szerelmi líránk. Az érzelmes slágerek meg azóta is. Ő ír először nálunk a “szerelem tüzéről”, a “meggyulladt szívról”, “méznél édesb szép szókról”, “örvendetes csókokról”, ő nevezi a virágénekek nyomán rózsának, violának, “édes lelkemnek” a lányt, akinek lába nyomán is “tavasszal teremjen rózsaszál”.


De ő írta le először ezt a szókapcsolatot is: “édes hazám”.
Ám mielőtt túlságosan meghatódnánk, és holmi jámbor lovagnak néznénk Balassit – erről szó sincs. Írt ugyan verset “Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról” címmel (“Királi méltóság, tisztesség, nagy jóság/ Idővel mind elvesznek,/ Nagy kövek hamuvá, s hamu kősziklává/ Nagy idővel lesznek,/… Csak én szerelmemnek, mint pokol tüzének/ nincs vége…”), de ebből egy szó sem igaz. Vagy legfeljebb annyi, hogy szerelme tárgyai ugyan sűrűn változtak, de a nők utáni vágy tényleg állandó volt életében.


Tipikusan az a nőcsábász kalandor, akitől a lányos anyák óvni szokták a hajadonokat. És akikbe a lányok juszt is beleszeretnek. Mert nagyivó, mulatós, duhaj alak volt ugyan, de remek táncos és szépszavú udvarló. Végvári hős, aki a portyákon előszeretettel rabol és erőszakoskodik is. Ha igaz, fényes nappal az országúton akar megerőszakolni egy iparosözvegyet. Még házasságát is érvénytelenítik vérfertőzés miatt, mert első unokatestvérét vette feleségül.


Egyébként nem akármilyen családból származik, rokona a fél magyar történelem: anyai ágon ő Dobó István egyik unokaöccse, ő meg fiatalon meghalt nagybácsija Bocskai Istvánnak. Féktelen garázda, de gyönyörű bűnbánó versekben szólítja meg Istent. (“Anyámnak méhében bűnben fogantattam,,/ Kiből noha Tőled kimosogattattam,/ … És annak utánna visszatántorodtam.”


Ami azt illeti, folyamatosan “visszatántorodott”. De szerencsére verset írt a tántorodásokról. Arról is, amikor katonatársával prostituáltakat látogatott Bécsben. Készségesen még a címüket is megadja: “Az Zsuzsánna egy szép német leány,/ Bécsben lakik Tiefengrab utcáján,/ Vagyon ennek egy szép atyjafia,/ Kinek neve víg Anna-mária/…Rájok nézve ottan felgerjedék…” Azért bizonyos gavalléri diszkréció mégis kötelezi: “Többet szólnom dolgainkról nem szükség,/ Elég, hogy megvolt minden édesség.”
Neki aztán megvolt. Kibírhatatlan volt és elbűvölő.40 évesen ágyúgolyó találta el mindkét lábát. Amputálással megmenthették volna, de ő -nagy táncos, jó lovas, jó vitéz-: nem engedte.


A mi Bálint napunk róla is szól.


Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára: