Orbán Viktor azzal ünnepelte győzelmét, hogy azon a Volodimir Zelenszkij ukrán államfőn gúnyolódott, akinek bátorsága éles ellentétben áll Orbán felfújt, állítólagos nagyszerűségével – írja a The Washington Post.
Egy páran nem teszik zsebre Kuncze Gábor mondatait az ellenzéki oldalon
Egyelőre mindenki döbbenten mered maga elé, mégis el kell kezdeni értékelni a vasárnapi eredményeket, megpróbálni következtetéseket levonni a földcsuszamlásszerű Fidesz-győzelemből.
Mi az, amit nem vett észre az ellenzék? És milyen évek állhatnak így előttünk?
Kuncze Gábor korábbi belügyminiszter, az SZDSZ egykori elnöke Bolgár György vendége a Tízben.
„Mondjuk például hol van ebben az eredményben a PM-nek a szervezettsége, vagy a Momentumnak a szervezettsége?
Hát sehol, mert nincsen nekik. Az LMP-t sem találta a legjobb állapotban ez a dolog.
A DK pártként a legjobban szervezett volt ebben a mezőnyben, de ők meg elég nagy ütést kaptak, amikor nem az ő biztos favoritjuk, Dobrev Klára lett a listavezető, hanem egyszer csak egy outsider kintről, Karácsony Gergő segítségével a nyakukba ugrott.
Ők dolgoztak azon, hogy a választóik menjenek el, de úgy látszik, hogy nekik meg abban van a felelősségük, hogy végül ez nem volt teljesen sikeres.”
Nem lehet, hogy a háborút ügyesen meglovagolva, a biztonságot kínálva tarolt a Fidesz?
„Ez a labda ott röpült az ellenzék feje fölött is és nézték, mint a drónt a honvédőink.
Mert ha ők az első pillanatban azt mondják, hogy na íme, ide vezetett az Orbán politikája, és most itt van a szomszédunkban egy háború, és ezért fontos az, hogy mi megvédjük magunkat a NATO tagjaként, az Unió tagjaként, mert nekünk a béke fontosabb és ezzel lesz Magyarországon béke, és utána már az Orbánnak kellett volna utánamennie, hogy béke meg nyugalom…”
Ezzel szemben végül mi is történt? „Az egyik oldalon ott volt egy kicsit vibráló valaki, hat, sokszor egymással is vitatkozó párttal, a másik oldalon meg ott állt a stabilitás.
Hogy aztán ennek még milyen következményei lesznek, az egy más kérdés.”
„Ez az egyik probléma, ami lett volna, hogy ha nyer az ellenzék. Mert elég nagy gáz van most a gazdaságban.
Ha ezt a Márki-Zayéknak kellett volna rendbe tenni, akkor nagyon könnyű lett volna fellázítani az embereket és hidakat lezárni, és nagy tömegdemonstrációkat tartani.”
Gyurcsány Ferenc: fojtogató a vereség, de van egy javaslatom
Persze, hogy fojtogató a vereség íze, a hatalom itt maradt torokszorító ereje.
Egy ilyen küzdelem végére megerősödik a győzelembe vetett remény, de elfogy az erő, mert el kell fogynia, hogy aztán ha mégis vereség jön, akkor a csalódás bénító legyen.
Ez van most.
Mi marad?
A választás, a döntés kikerülhetetlen kényszere, hogy merre tovább.
Van aki most feladja. Mert elég volt. Mert elfáradt. Mert reménytelennek látja.
Mert elfogyott a hit, hogy ilyen körülmények között lehet-e bármikor is győzni.
Megértem.
De nem ezt javaslom.
Nem példálózok nagyszerű elődökkel, akik nem adták fel. Nem apellálok hazafias kötelezettségre.
Nem írok közhelyes szöveget, hogy tudniillik nem az a legény (leány) aki üti, hanem az, aki állja, meg egyébként is el lehet bukni, de mindig fel kell állni.
Semmi ilyesmit nem írok, mondok.
Talán csak egyet.
A hazának szüksége van rátok. Hogy visszataláljon saját útjára. Ez magától nem megy. Vagy ti, vagy senki.
Ne hagyjuk cserben a hazát. Ne mondjátok, hogy mindegy, hogy reménytelen, hogy ez egy ilyen ország.
Nem.
Ez egy olyan ország, amilyenné tesszük.
Most nehéz
Mi megyünk tovább.
Gyertek velünk.
Ezt üzeni a magyaroknak a parlamentből kikerülő Szél Bernadett
Kedves Barátaim!
Először is nagyon szeretném mindenkinek megköszönni, aki rám szavazott otthonomban, Pest2-ben!
Az eredmény szoros lett, sokan voltunk, de a győzelemhez nem elegen, viszont az a rengeteg találkozás, beszélgetés, amit együtt éltünk meg, a Közösségi Programalkotás, a Piac és Politika, a zöldterápiás kirándulások, az együtt töltött idő nagyon sokat adott nekem, és ezekért ugyanúgy köszönettel tartozom, mint a szavazatokért.
Külön köszönöm fantasztikus helyi csapatomnak, önkénteseknek, aktivistáknak, szavazatszámlálóknak, hogy sokszor erőn felül támogatták az ügyet — szavak nincsenek, mennyire hálás vagyok ezért!
Sajnálom, hogy a parlamentben nem tudom megszolgálni a bizalmat, de szeretném, ha tudnák, hogy nagyon is állok a lábamon és nincs az a túlhatalom, ami ezen változtatni képes.
Önök között lettem politikus, az iskoláim és civil munkában töltött évek után mindent Önök között tanultam meg, amit a közéletről és a közösségért végzett munkáról tudni kell.
Ez a tudás mindig Önöket fogja szolgálni, bármi történjen is. Eszközt váltok, küzdelmet nem. Mert abban a szívem legmélyéig biztos vagyok, hogy a jó oldalon küzdünk: ahol az értékek nem üresíthetők ki, az igazság nem relativizálható, a valóság pedig nem meghamisítható.
Én oda tartozom.
Magyarországot most egy fortélyos hatalom irányítja, céljuk is a hatalom maga, számukra minden és mindenki csak eszköz.
Ennek a törekvésnek minden létező módon ellen kell állni. Arra kérek mindenkit, ne legyen partner a gyűlöletben, mert akkor nyertek.
Ne adja fel az értékeit, mert akkor nyertek. Ne fordítson hátat Magyarországnak, mert akkor nyertek.
Egészen eddig választásokat nyertek, rengeteg erőforrást elvittek, de minden nem lett az övék. Még nem.
És mindannyiunk közös feladata, hogy ne is legyen.
Nehéz idők jönnek. Egymás mellett a helyünk.
A küzdelemben támogassuk egymást, ahogyan csak bírjuk!
Hogyhogy nem előkerült egy doboz tele szavazólapokkal…
Hétfőn, a választásokat követő reggelen egy takarítónő jelezte, hogy az óbudai Pais Dezső Általános Iskolában egy lezárt, bontatlan, szavazólapokkal teli dobozt talált.
Az iskola igazgatója az esetről értesülve tájékoztatta a tankerület vezetőjét, ő pedig a jegyzőt, aki azonban nem tartotta magát az ügyben kompetensnek.
Az Index információi szerint a szavazatszámláló bizottság tagjai már úton vannak a helyszín felé, az iskola munkatársai érkezésükig a területet lezárták, a dobozhoz nem nyúltak, és átmenetileg gondoskodnak a szavazólapok őrzéséről.
Budapest 10-es számú választókerületének végeredményét befolyásoló körülmény abban az esetben merülhet fel, ha a dobozban található szavazatokat meg sem számolták, ezek eredményeit nem továbbították a választási központba.
A Nemzeti Választási Iroda arról tájékoztatta a portált, hogy az urnazárást követően, a már megszámolt és kötegelt szavazólapokat helyezik ilyen szállítódobozokba.
Az előírások szerint ezeket mind el kellett volna szállítani, tehát minden bizonnyal a szavazókör munkatársainak hanyagsága miatt maradhatott ott.
Hangsúlyozták, hogy a választási eredményt az ügy nem befolyásolhatta.
Lendvai Ildikó irányt mutatott az ellenzéknek – ezek az okok ès erre az előre
Minden lehetőség legrosszabbika jött be, ezt látjuk. Az országnak is.
Marad a nemzetközi elszigeteltség, a költségvetés összeomlott, nő az elvándorlási kedv.
A bajokat takarandó, a kormánynak újabb és újabb bűnbakokat kell majd kijelölnie, amivel továbbmérgerzi a közerkölcsöt és közbeszédet.
De lehet rosszabb is, ha az ellenzék “lássuk uramisten, mire megyünk ketten” alapon szétveri a táborát.
Lesz majd dolga sajátmagával is, de most elsősorban a választóival van.
Akik soha még ilyen csalódottak nem voltak, hiszen hihetőnek látszott a változás.
Akik -civilek, nem hivatásos politikusok- még soha ennyit nem tettek: pultoknál fagyoskodtak, aláírást gyűjtöttek, nyomtattak, hajnaltól hajnalig ültek a szavazatszedő bizottságokban.
Nem maradhatnak a keserűséggel magukra.
Őket árulja el, aki most nem hozzájuk szól, hanem elkezdi a szokásos belső játszmát az egymásra mutogatással: Márki-Zay a felelős, Gyurcsány a hibás, a Jobbik tehet róla.
Orbán éppen ezt várja. Nem jó jel, hogy a hat párt nem állt ki együtt, de ha érzelmileg nem voltak készek rá, akkor jobb, hogy nem tették.
Persze, kell majd elemezni az okokat és felelősségeket, a pénzosztás, a háború, a propaganda hatását, de az első komoly szónak a választóhoz és a tendőkről kell szólnia.
El kell mondani:
1. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a ciklus is négy évig tart.
A Fidesznek kedvező külső körülmények máig tartottak: most még erkölcstelen hasznot húzott a háborúból.
De vége a nemzetközi pénzbőségnek, az államkasszát kiürítették, az eladósodás és az infláció minden képzeletet felülmúl.
Orbán ma délelőtt még a “marad-e a rezsicsökkenés” kérdésre sem mert igennel felelni. Úgy kell készülni: lehet, hogy már 1-2 év múlva új megmérettetés jön.
2. A Fidesznek sem képessége, sem szándéka nincs konszolidációra. Soha nem is volt. Neki fog támadni a maradék független médiának, önkormányzatoknak, Iványiéknak, sztrájkoló pedagógusoknak.
Leghamarább az ő védelmüket kell megszerveznünk jogsegélyszolgálattal, adakozással, gyűjtőakciókkal, civil ellenállással, az egyenként lekaszálásra ítélt “szabad városok” végre-valahára összehozott szoros koalíciójával.
3. Ha valamikor, hát most aztán bebizonyosodott a fideszes propaganda ereje.
Ha erre nincs ellenszerünk, sosem győzünk. Egyedül az ellenzéki önkormányzatok közössége hozhat össze országos ellensúlyt.
Szakemberek dönthetik el, hogy ez hírügynökség, internetes tévé, újság, a “nyomtass te is” teljeskörű kiterjesztése vagy más.
4. Nem tudom, hogyan alakul át az ellenzéki pártstruktúra (így nyilván nem maradhat), a pártok majd kiizzadják.
De azt tudom, hogy új harcmodorra, módszertani “rendszerváltásra” is szükség van, az eddigieknél sokkal kívülebb a NER-en.
Nagyon komolyan meg kell gondolni, érdemes-e a fideszes kétharmadnál beülni a parlamentbe. Lehet, hogy az a jobb, ha a negyedfasiszták egyedül üldögélnek ott a teljesen fasisztákkal.
De ha beül az ellenzék, ha nem, a politika lényege már nem a parlamentben zajlik, hanem a polgári engedetlenség és az alternatív média formáinak megszervezésében.
Ott, ahol éppen sztrájkolnak, kikakoltatnak, munkahelyről elbocsátanak, hírt hamisítanak, elhallgattatnak.
A választási bukó ellenére Márki-Zay továbbra is pártalapításon töri a fejét
Márki-Zay Péter a választási vereség után sem adta fel azt a tervét, hogy új pártot alapít, szerinte ezzel ugyanis még tartozik azoknak a fiataloknak és jobboldaliaknak, akik segítették őt az elmúlt hónapokban.
Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltje arról beszélt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában hétfő este, hogy szükség van egy olyan jobboldali magyar pártra, amire a konzervatívok is szavazhatnak, és amely csatlakozni tud majd az Európai Néppárthoz, ahonnan szerinte „kirakták a Fideszt”.
Azt is mondta, marad a politikában, és a Mindenki Magyarországa Mozgalommal kiállnak mindenki mellett, akit a hatalom meg akar félemlíteni.
Egy új párt alapításáról már ősszel, az előválasztás után is többször beszélt Márki-Zay Péter.
Legutóbb márciusban azt mondta, elindult a szervezés, és az új jobboldali formáció két pártra épül majd: a Gémesi György-féle Új Kezdetre és a Pálinkás József vezette Új Világ Néppártra.
Molnár Áron Noár egészen elképesztő történetet mesélt a tegnapi választásról
Ezt a rendszert demokratikus úton nem lehet leváltani. Ez a szavazás egy rossz színház lett.
Mi, szavazatszámlálók statiszták voltunk egy brutális rendszerben, jelenlétünkkel legitimizáltuk ennek a hatalomnak a működését.
12 év gyűlöletpropagandája célba ért. Pár mondat tegnapról a szavazatszámláláskor:
“Egész nap a Hír tv-t néztem, hát tudom hova kell szavazni!”
“Hol kell a Fideszre szavazni?”
“Isten mindenkit úgy teremtett, hogy gyönyörű, de az óvodásokat ne akarják átműttetni.”
Felfoghatatlan, hogy milyen négy év vár ránk. Milyen pusztítások..
Nekünk most új eszközöket kell keresnünk, hogy egy szabadabb és nyitottabb országért küzdjünk tovább.
Most veszünk egy levegőt, erőt merítünk és aztán megyünk tovább. Mert nem fogunk megállni!
A legfontosabb: NEM VAGYTOK EGYEDÜL! Én is, mi is itt vagyunk! Az értelmetlen népszavazás pedig elbukott és ez szuper hír! Van remény!”
Valójában ezt jelenti Orbán győzelme – Több százezren olvasták a 26 éves lány nyílt levelét
Eltelt 4 év, én pedig már 26 éves vagyok.
A húgom 3 éve Angliában él, fél évente látjuk. Minden nap beszélünk telefonon, megszoktuk már, hogy néha elmegy a net, és nem tudjuk pontosan mit mondott a másik.
Már nem szólunk, hogy kérlek ismételd meg, mert nem is a mondandó a lényeg. Csak az a tudat, hogy beszélünk. Nem fog hazajönni, semmi pénzért nem akar. Minden nap hiányzik.
Eltelt 4 év, én pedig már 26 éves vagyok.
Édesanyám még mindig pedagógus, szeptembertől másodállást vállal, mert máshogy nem él meg.
Ki akar menni Németországba a párjához, ahol mosogató vagy takarító állást szeretne elvállalni. Nem bírja tovább, nem akarja ezt tovább.
Hiába a 3 diploma és a 16 éves pályafutás, szívesebben mosogatna sokkal több pénzért. Mikor megkérdezem, hogy nem hiányoznának-e neki a gyerekek azt válaszolja, hogy de nagyon, de nyugdíj előtt még szeretne jól élni.
Mikor tanácsot kér tőlem, hogy menjen-e, nincs semmi érvem arra, hogy miért ne tegye. Csak az, hogy nagyon fog ő is hiányozni.
Eltelt 4 év, én pedig már 26 éves vagyok.
4 éve kaptam meg az óvodapedagógusi diplomámat, 3 és fél éve nem dolgozom pedagógusként. Azóta is akkor érzem a legjobban magam, ha gyerekek közelében vagyok, de van egy lakáshitelem, aminek a havi összege kiteszi a pedagógusi bér 80%-át.
Ha visszamennék pedagógusnak, néhány éven belül elvennék a lakásomat, mert nem tudnám fizetni az 50 éves koromig tartó törlesztőrészletét. Bármennyire is a gyerekek közé húz a szívem, nem engedhetem meg magamnak, hogy pedagógus legyek. Mert valamiből élnem kell.
Eltel 4 év, én pedig már 26 éves vagyok.
Boldog vagyok, mert lett egy kis lakásom, amilyenre mindig is vágytam. Nem magamtól, annak idején a nagyszüleim gyűjtötték össze a pénzt arra a lakásra, amiben felnőttünk, ezt adtuk el 2 évvel ezelőtt.
Ennek a pénznek a rám eső része pont elég volt egy másfél szobás kis lakás hitelének önerőjére. A lakáshitelem havonta annyi, mint egy budapesti albérlet ára, amiben előtte évekig éltem.
Megszoktam már, hogy a hónap 7. napján a fizetésem fele eltűnik a számlámról, és elmegy arra, hogy tető legyen a fejem felett. Így már szemrebbenés nélkül nézek rá a hónap első hetében a bankszámlám egyenlegére.
Már csak 24 év, és a teljes fizetésemből élhetek, és akkor talán végre félre is tudok tenni majd, ami most így szinte lehetetlen. Megszoktam már, hogy hónapról hónapra élek, néha azért még mindig elkeserít. De így is szerencsésebb vagyok, mint a legtöbb kortársam. Sokkal szerencsésebb.
Eltelt 4 év, én pedig már 26 éves vagyok.
Szaladnak el a fejem fölött az évek, egyre inkább érzem a súlyát. Mégsem gondolkodom még jó sokáig se házasságban, se gyerekben. Már magára a lagzira sem tudnék pénzt félretenni, azt pedig szó szerint elképzelni sem tudom, hogy egy gyermeket hogyan lehet felnevelni lakáshitel, ilyen árak és ilyen keresetek mellett?
Amikor erről beszélünk a párommal, mindig ugyanarra a következtetésre jutunk: hogy nem mernénk belevágni, mert nem éri meg. Ez a gondolat pedig borzasztó.
Eltelt 4 év, én pedig már 26 éves vagyok.
Visszasírom azt az időszakot, amikor egy kávéfőző volt a legnagyobb álmom, hiszen azt megszerezni annyira könnyű ahhoz képest, mint amire most igazán szükségem lenne.
Mert amire most igazán szükségem lenne, az a remény egy olyan jövőre, ahol a húgom hazajön, és Édesanyám itthon marad.
Ahol nem kell választanom a lakhatás és a spórolás között, és ahol nem olyan munkát kell végeznem, amiből megélek, hanem ami igazán boldoggá tesz.
Remény egy olyan jövőre, ahol nem bántanak senkit azért, mert más, ahol a kemény munkának, a becsületnek és a kitartásnak van meg a gyümölcse, és nem annak, hogy mennyire vagy képes kihasználni a pozíciódat, a befolyásodat.
Remény egy olyan jövőre, ahol a keresetem elég arra, hogy a saját országomban azt tudjam mondani: jól élek.
Egy olyan jövőre, ahol nem egymás alázását és kiröhögtetését nevezzük politikának, hanem az emberek kizárólagos képviseletét. Remény egy olyan jövőre, ahol az ország vezetői a pozíciójukat nem arra használják fel, hogy az általuk vezetett országot olyanná alakítsák, amilyen nekik kényelmes, hanem olyanná, amely az embereket boldogulását szolgálja.
És remény egy olyan jövőre, ahol a gyűlölet, az uszítás és a megbélyegzések helyett szeretettel lehet győzni.
De legfőképp egy olyan országra van szükségem, ahol nem csak remény van arra, hogy mindez egyszer valaha eljöhet.
Hatalmas nagy szükségem lenne erre, mert most már a reményt sem látom, bármennyire keresem.
Remélem, egyszer megtalálom.
A tegnap este egyetlen nagy ellenzéki győztese üzent a magyaroknak
Jámbor András a tegnapi esete talán legnagyobb ellenzéki győztese. Egy nehéz billegő körzetben nyert Józsefvárosban és Ferencvárosban. Most egy nyílt levélben üzenetben a magyaroknak, íme:
Megfordítottunk egy billegő körzetet! Tegnap délután még mindenki azt magyarázta, hogy ez egy biztos ellenzéki körzet.
De kiderült, ha nem kopogunk be a körzet minden lakásába, ha nem kommunikálunk célzott és specifikus helyi üzeneteket, akkor még ez sem lett volna meg.
Nem tudtuk megnyitni a szíveket és nem tudtuk elérni a zsebeket. Lehet arról beszélni, hogy mekkora propagandafölény van, de ez adottság, amire nem tudtunk választ adni. Nem tudtuk sem üzenetben, sem technológiailag ellensúlyozni.
Kell arról beszélni, hogy pártállam van, de erre nem tudtunk választ adni.
Én is végignéztem az Illés utcában tehetelenül állva, ahogy jönnek sorban az emberekkel telepakolt kocsik, amik a szegényebb sorsú szavazókat szállítottak. Pedig készültünk erre, de nem tudtunk mit tenni.
Aki ma abba megy bele, hogy ki a hibás, és nem azt kérdezi, mi volt a stratégiai, majd ebből következő taktikai hiba, mit rontottunk el a kampányban, az nem jó irányba megy.
Nem az a kérdés, fel kell-e venni a mandátumunkat, hanem az a kérdés, hogy egyáltalán le lehet-e váltani ezt a rendszert választáson, és ha a válasz mégis nem, akkor mi az a stratégia, amiben meg tudjuk jeleníteni az értékeinket, tudjuk-e vinni az ügyeinket, és ehhez kell-e a mandátum.
Nem fogok most ennél nagyobb megfejtéseket mondani a sokk közben.
De mindenképpen szeretném megköszönni a csapatomnak, és a Szikra Mozgalomnak, akik átfordítottak egy billegő körzetet. Nélkülük nem ment volna.
Ahhoz, hogy 5,2%-kal nyerjünk, az kellett, hogy több mint egyszer végigkopogtassunk egy teljes választókerületet, több mint 1000 pultozást végezzünk. Az utolsó napon több mint 100 emberrel dolgoztunk az utcán.
Köszönöm a józsefvárosiaknak és a ferencvárosiaknak is Amit megígértem a kampányban, azért küzdeni fogok, mindent meg fogok tenni a következő 4 évben, hogy szolgálhassalak titeket!
És végezetül: sokk. De mindennek ellenére szeretem Magyarországot, és dühös vagyok de továbbra se tudom gyűlölni azokat akik a hamis biztonság üzenetét választották a szabadságunk és a jólétünk helyett.
Nem velük van gondunk, sőt a mi hibánk, az ellenzéki politikai elit hibája, hogy így választottak. Ezért pedig van felelősségünk, és ma még nem tudok mit mondani ennek a felelősségnek a kérdésére.
Ne maradjatok egyedül most, találkozzatok, beszéljetek, hívjátok fel egymást és öleljétek meg egymást. A hazánk, a barátaink, az értékeink, a vágyaink nem tűntek el, és nem adhatjuk fel őket
