Nem a foci, hanem „a seggnyalás a legnépszerűbb sportágunk”… kezdte… s végül mindent borított…
A Nemzeti Sport egyik legismertebb és legkarakteresebb újságírója sokáig Sinkovics Gábor volt. A nekrológok és a publicisztikák mesterét azonban tavaly októberben kirúgták a Szöllősi György vezette szerkesztőségből.
Az újságíró büntető feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, mivel kirúgása után eltűnt a szekrénye, benne a személyes holmijaival. Ráadásul az eltűnt tárgyak ügyében küldött ügyvédi felszólításra sem reagált a szerkesztőség vezetősége.
Kirúgásának okát eddig nem lehetett tudni, most viszont Sinkovics Gábor kitálalt.
A Hazudtam Neked Apu! című írásában a sportújságíró azt fejtegeti, hogyan működik a Nemzeti Sport szerkesztősége. Utal például egy esetre, amikor a cikkében a sertéstelep szót nyesttelepre cserélték nem sokkal azután, hogy kirobbant a botrány a Kósa Lajos édesanyja által megvásárolt sertéstelep miatt.
Sinkovics sajátos stílusában arról ír, hogy a karácsonyi ebédnél némán zokogott az asztalnál, és nem árulta el 90 éves édesapjának, miért kellett távoznia az újságtól:
Némán zokogtam ott az asztalnál, karácsony este, és hazudtam folyamatosan. Attól féltem, hogy az én kivégzésembe majd Te halsz bele. A kilencvenegy esztendős szíved nem bírja elviselni mindazt, ami történt…
Beszélnem kellett volna, kibeszélni magamból mindazt, amit átéltem az elmúlt egy évben. Beszélni, a Szöllősi nevű udvari bohócról, akiben annyi gerinc, férfiasság sincs, hogy legalább a szemembe nézett volna, amikor a mellette ülő, unott pártkatona felolvasta a végítéletemet. Az ember kiszolgáltatott és ebben a rendszerben, amiben élünk, ez sokszorosan igaz. Téved aki azt hiszi, hogy a futball hozza lázba leginkább a népet. A seggnyalás a legnépszerűbb sportágunk.
Majd később így folytatja: Ők mondják meg, mit írhatsz, hogyan gondolkodhatsz és miként élhetsz. Övék a labda, ők jelölik ki, ki vehet részt a játékban. Kritikának helye nincs, aki nem közéjük tartozik, megbélyegzik – írja. Ahogy azt is, hogy nem akart forradalmár lenni.
Hogyan is akartam volna öreg fejjel. Úgy voltam vele, majd írogatom a szögletarányt, a nyugdíjig, a Felcsút–Kisvárda meccsen. Hetven szerencsétlennel a lelátón, másik hetven szerencsés haszonleső a VIP páholyban (hivatalos nézőszám 825…) De nem hagyták.
Utcára kerültem, de erre akár büszke is lehetek. Már nem tartozom közéjük, a fröcsögő, mindenkinél okosabb, megmondóemberek, stúdió-cowboyok közé.
Sinkovics megjegyzi, hogy édesapja nagy rajongója Orbán Viktornak, de vajon mit szólna, ha tudná, hogy a rendszer nem kér a fiából?
S hányok a Szöllősi nevű udvari bohóctól, a Nemzeti Sporthoz vezényelt, az újságot korábban cinikusan szaklapnak titulált pártkatonáktól. Ügyvédhez fordultam – s ha kell Strasbourgig is elmegyek az igazamért.
Ne akarj tudni erről az egészről Apám. Ezt az írást úgy sem olvasod el, megmaradhat benned, a lelkedben az a tudat, hogy Magyarország a létező világok legjobbika, s hogy Orbán Viktor, a Te rajongott vezetőd mindent érted és értünk tesz. És eközben a fiad megbecsült munkaerő. Harminc év után is.
Hogy öreg fejjel utcára tette harminc év után, és ez felér egy gyilkossággal. De ezt is meggyónják majd, hiszen mindent a keresztényi szeretet jegyében tesznek, ezért szüntetnek meg újságot, üldöznek el egyetemet, nevezik csőcseléknek az elégedetlenkedőket, a kétségbeesésükben utcára vonulókat. És ezért mondták azt egy szürke novemberi kora délutánon a fiadnak, hogy mehet amerre lát.
Nehéz erre mit mondani… A NER-nek nincs lelke, közös bűnözés van, mindig oldalra nézve, hogy a másik rábólint-e, ha igen akkor nincs min gondolkozni, bár azt lehet, nem is szoktak. A labda is másképpen pattog a NERben. Pedig mindenkinek ugyanolyan gömbölyű…
Az újságíró levelét teljes terjedelmében a 444-en lehet elolvasni. Ne hagyják ki. Komolyan. Feltétlenül olvassák el. Remek írás Sinkovicstól. Nagyon szomorú és egyben zseniális írás. Korkép… vagy inkább kórkép, mert beteg az egész rendszer. Külön tisztelet, hogy az édesapját kímélte. Sosem késő bevallani a hibáinkat.
Iszonyú amivé lett ez az ország, ez volt az első gondolatom miután elolvastam Sinkovics írását. De nem az országgal van baj, hanem velünk akik ezt gyáván hagyjuk. Szomorú.
Forrás: 24.hu / 444 / BalraMagyar
