Jó lelkiismerettel valóban nem lehet asszisztálni mindehhez.
Bár nem egyértelmű, hogy a lelkiismeret vagy a szégyenérzet szólalt meg a politikusban, mindenesetre akár egy beismeréssel is felér az, hogy Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár lemondott posztjáról.
“Beadtam lemondásomat a miniszterelnök úrnak és a köztársasági elnök úrnak, október 12-ei határidővel” – közölte az immár volt államtitkár.
A magam részéről ezt tisztességes lépésnek tartom. Ugyanis jó látni, hogy van aki hajlandó felelősséget vállalni azért a botrányért, a borzalmas közállapotokért ami a gyógyítás területén zajlik. Mert szögezzük le, mégis mire másra van pénz, ha az egészségünkre nincs? Mire költ egy kormány ha nem arra, hogy mindenki gyógyulhasson?
Mindez azonban naivitás. pontosan tudjuk, hogy az Orbán kabinet első 10 prioritásában sincs benne az, hogy mindenki gyógyulhasson. Naiv vagyok akkor is, amikor azt gondolom, hogy van olyan kormánypárti politikus, aki vállalná a felelősséget azért az őskáoszért ami tombol az egészségügyben. De olyan jó lenne, úgy tudnám tisztelni Nagy Anikót.
De lemondását eképpen indokolta: Lemondásának indokaként elmondta, gyermekgyógyászként szeretne tovább tevékenykedni és eddigi tapasztalatával segíteni a kormánynak a demográfiai helyzet javítására irányuló törekvéseit.
Az államtitkár hozzátette: szeretne visszatérni főigazgatóként a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetbe.
Mint mondta, büszke arra, amit az elmúlt négy hónapban elvégeztek az államtitkárságon, komoly munka folyt számos olyan területen, amely szerinte előre viszi az egészségügyet
Hozzátette: továbbra is fontosnak tartja, hogy növekedjen az emberek egészségben eltöltött éveinek száma, hiszen ez elengedhetetlenül szükséges a gazdaság versenyképességének fenntartásához.
“Büszke vagyok arra, hogy szolgálhattam, még ha rövid, de tartalmas időre is az országot”
– mondta Nagy Anikó.
