Bűzös agymosás helyett néhány tény a Sargentini-jelentésről


Oszd meg másokkal is, ezzel tehetsz a jobboldali médiatúlsúly ellen



„Hazugsággyűjtemény, fércmű, Soros György által diktált magyarellenes bosszúhadjárat”

– nagyjából így foglalható össze a kormánypártok és az állami pénzen kitartott lakájmédiájuk egybites kommunikációja a Judith Sargentini által jegyzett EP-jelentésről.

Nehéz elmenni amellett, hogy milyen végtelenül undorító, a holland képviselőt női- és emberi mivoltában meggyalázó hadjáratot indítottak el a NER legbűzösebb bugyraiból a jobboldali – önmagukat egyébként kereszténydemokratának mondó – narancsos megmondóemberek és kommenthuszárok, de most ezt tegyük félre; minősítse őket a minősíthetetlenség.



A jövő héten az Európai Parlament plenáris ülése elé kerülő, a magyar jogállamiságot vizsgáló jelentés kapcsán fontos leszögeznünk néhány tételt, mielőtt teljesen elveszünk a kormánypropaganda habzó hazugságcunamijában.

Akiknek még számítanak a tények, jó, ha tudják a következőket: amikor az Európai Parlament és az európai közösség a magyarországi jogtiprásokat, a demokratikus intézményrendszer leépítését és az állami szintű korrupciót kéri számon, akkor éppen, hogy a magyar állampolgárokat védi a Fidesz hatalmi gátlástalanságával szemben.

Még Orbánék is tudják ezt, hiszen hatályos európai programjukban feketén-fehéren ez olvasható:



„A Fidesznek meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse. Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.”

Tény, hogy a Sargentini-jelentéshez az Európai Parlament több – egyébként jobboldali vezetésű – szakbizottsága adott be különvéleményt, mindegyik kivétel nélkül súlyos jogtiprásokat állapított meg és figyelmeztetett a kormány legfelsőbb szintjéig érő korrupció miatt.

Sőt, az eredeti szöveget épp jobboldali, a Fidesz által szövetségesnek tartott politikai erők módosítójavaslatai tették még súlyosabb hangvételűvé.
A Fidesz szócsövei és kommentbajnokai vagy nem olvasták a jelentést, vagy tudatosan hazudnak róla.
Azok, akik vették a fáradtságot és megismerték a szöveget, pontosan tudják, hogy nem holmi „migráns-hívogató”, sorosista fecniről van szó, hanem a magyar jogállamiságot lebontó Fidesz-kormány bűntetteinek tényszerű felsorolásáról. Nem is tudnak vele vitatkozni, csak vagdalkozni, hazaárulózni és fenyegetni.

A jelentés pontos hivatkozásokkal rögzíti például, hogy az „alkotmányos reform” eredményeként indokolatlanul korlátozták az Alkotmánybíróság jogköreit, a kormány intézkedései miatt a magyar igazságszolgáltatás függetlensége és pártatlansága nem garantálható.

Tényszerű, hogy a választások során az ellenséges és megfélemlítő kampányretorika korlátozott teret hagyott a lényegi vita számára, és csökkentette a szavazók arra való képességét, hogy tájékozott döntést hozzanak. Tényszerű, hogy a kormány túlzott mértékben költött a kormánykoalíció kampányüzenetét felerősítő hirdetésekre. Tényszerű, hogy a Fidesz-kormány alatt a közbeszerzések több mint egyharmadában olyan eljárások után ítélik oda a pénzeket, amelyekre egyetlen pályázat érkezik csak.

Vitathatatlan tény a jelentésben, hogy a 2013 és 2017 közötti időszak vonatkozásában az Unión belül Magyarország kapcsán volt a legmagasabb az OLAF strukturális alapokkal és mezőgazdasággal kapcsolatos pénzügyi ajánlásainak százalékos aránya. Tény, hogy az Unió csalás elleni hivatala olyan milliárdos, súlyos visszaélésre derített fényt, amelyben a miniszterelnök családja is érintett.

De tényszerű a jelentés például abban is, hogy a médiapiacon a tulajdonviszonyok átpolitizáltsága a korlátozó jogi kerettel párosulva „dermesztő hatást gyakorol” a szerkesztői szabadságra, akadályozva ezzel a szavazók hozzáférését a sokszínű információhoz; a Médiatanács és a Médiahatóság pedig nem rendelkezik kellő függetlenséggel feladatai ellátásához.

Vitathatatlanul mutat rá a dokumentum arra is, hogy a magyar kormány évek óta nem engedi a családon belüli erőszak ellen fellépő isztambuli egyezmény ratifikálását. Ahogy arra is, hogy a Fidesz gyakorlata sérti az Európai Szociális Chartát, nem garantálják a sztrájkjogot, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata pedig még mindig az uniós átlag felett van.

Ezekre a Fidesznek és a kormánymédiában mutogatott zsebelemzőinek nincsenek válaszai, mert nem is lehetnek. Érvelés vagy vita helyett tehát marad nekik a hazaárulózás, a fröcsögés, a végtelenül szánalmas hazudozás. Épp a habzó szájak és az alpári dühtől duzzadó nyaki ütőerek mutatják: hova jutottunk a Fidesz uralkodása alatt. Most épp a falig.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire.

Kétszáznyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá.
És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke

 


Oszd meg másokkal is, ezzel tehetsz a jobboldali médiatúlsúly ellen

Mit gondolsz erről a hírről?

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.