A kritikus a vèsz óráiban tette közzè az alábbi internetes jegyzetèt:
A nemzeti együttműködés rendszerében nem a korrupció a legrosszabb, és nem az, hogy köpnek a jogállamra.
Nem a ruszkikkal való haverkodásuk, nem az atomenergia-fétisük és nem a pufimellényük a legrosszabb.
Nem a bulvárban való büszke dagonyázásuk, nem a közpénzből folytatott napi huszonnégy órás uszításuk, és nem az udvari költőjük, Kovács Ákos.
Nem a cégektől lopott cinizmusuk, nem a kamukeresztényi képmutatásuk és még csak nem is a közméltóságos bajszaik.
Az bennük a legrosszabb, hogy miközben a posztmodernizmussal szemben mindennapos háborút vívnak, nem a modernitást védelmezik, hanem egy ásatag feudalizmust építenek.
Ennek legszebb példája az, amikor a kormányzati kultúrharc rovatvezetője arról ábrándozik, hogy milyen jó lenne, ha tabletezés helyett a gyerekek inkább latinul tanulnának.
Ez a legrémisztőbb bennük: amikor épp nem lopnak és nem hazudoznak, nem szart kevernek és nem magyart a magyar ellen uszítanak, akkor egy olyan világról fantáziálnak, ami már száz éve is korszerűtlen volt.
Az a legveszélyesebb bennük, hogy bár a diagnózisuk sokszor helyes, a gyógymód, amit kínálnak: érvágás, köpölyözés és ráolvasás.
