Gábor György ismét remekelt: egy élmény minden egyes nyilatkozata, írása.
Ami igazán lényeges: amikor a reményteljes köztársaság építésünk primitív és erőszakos lerombolója ezúttal is őszintén beszél ocsmány terveiről, hogyan reagálnak erre azok, akik szeretnék megtartani országunkat a Felvilágosodás alapelveire épülő Európábam??!!??
Orbán eklektikus, ál-történelmi, képzelgő, barbár-pogány szövegére reagált Gábor György.
1. „Egy szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, szeptembertől nagy változások előtt állunk” – hangzott el a miniszterelnök szájából Tusványoson. És kár reménykedni, ez így is lesz. Már a legutóbbi rádiós beszélgetésében megnevezte az új ellenségeket, a liberális egyetemeket, a médiát és a bíróságokat, s a szabadegyetemi beszédében expressis verbis kimondta, hogy „a liberális elitet le lehet váltani egy kereszténydemokrata elitre”, hogy „a ’68-as elit megy” és „mi jövünk”, vagyis „a ’90-esek, az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik.” És miután az ellenállás minimuma sem adott, sem a kezükben tartott ellenzék oppozíciójára, sem a totálisan szervezetlen és megfélemlített civil szervezetekre nem lehet számítani, a szakmai ellenállás pedig gyenge, és az agyonhülyített és frusztrált közvélemény szemében az legfeljebb mint a saját önös érdekekért és pozíciókért folytatott harc jelenik meg (vagyis szolidaritásra kár számítani), nyugati „szövetségeseink” számára pedig az egész vircsaft a feketeseggűek harca (az Audi vagy a Mercedes aligha izgatja majd magát, hogy ki az új tanszékvezető, intézetigazgató, színidirektor vagy büntetőbíró) , így hát szeptembertől valóban nagy változások várhatóak. És lesznek.
2. Orbán pozicionálta magát. Meghirdette a Kárpát-medence és egész Közép-Európa újjáépítését. Önpozicionálása imagináció és fantazmagória. Most minden egyebet félretéve, aligha adódhat olyan helyzet az elkövetkezendő párszáz év során, amelyben mondjuk a szlovákok vagy a románok belemennének egy magyar centrumú és egy magyar vezetés koordinálta Közép-Európa építésébe. Du-te la dracul!
3. A beszéd legmegdöbbentőbb és legundorítóbb része, ahol Orbán elfogadva és tudomásul véve a jól ismert orosz érveket, kimondja azt, hogy Oroszország biztonsága, vagyis egyfajta ütközőzóna kialakítása miatt legitim Ukrajna lerohanása. Röhögni kell! Oroszország biztonsága! Mindig erről volt szó: Magyarország 1956-os megszállásakor, Csehszlovákia 1968-as lerohanásakor, vagy éppen az afganisztáni intervenció során. A hang Orbáné, de a gondolat hol Hruscsové, hol Brezsnyevé, hol Putyiné.
4. A keresztény Európát az alábbiak szerint jellemzi:
1. a keresztény Európában a munkának becsülete volt. Egy nagy túróst. Hosszan sorolhatnám a keresztény Európa hatalmasainak munka-ellenességét, de most hagyjuk ezt. A munkának a protestáns világban lesz először becsülete, aztán a felvilágosodás idején, s elsőként és átfogóan Hegelnél jelenik meg a munka mint filozófiai probléma.
2. A keresztény Európában az embernek méltósága volt. Egy nagy frászt. Az emberi méltóság modern fogalom, s legalábbis Kant óta illik tudni, hogy univerzális. Nem ismeri az emberi méltóságot az a kor, ahol csak és kizárólag a kereszténynek volt méltósága, avagy az arisztokratának volt méltósága, avagy a férfinak volt méltósága, avagy “szőke bestiának” volt méltósága, avagy az akárkinek volt méltósága. A keresztény Európában a férfi és a nő egyenlő volt. Hogy mi van???? Nem sorolom a történelmi tényeket (beleértve a női választójog megszületésének csinosan elhúzódó idejét, korát, helyeit stb.), inkább javaslom, hogy valaki olvasson föl részleteket a miniszterelnöknek a XIX. század irodalmából, a nagy lázadó nőalakokról (Tolsztojtól Ibsenig), vagy mondjuk Virginia Wolf Saját szoba c. munkáját etc., etc.
5. Az pedig, hogy a miniszterelnök rendre a kereszténydemokráciát a liberalizmus teljes ellentétének tekinti, vagy az olvasatlan és tudatlan szakértőinek vagy a hallgatóságot hülyének néző manipulatív szándéknak tudható be. Ugyanis – bizony-bizony – nincs kereszténydemokrácia – teszem azt – a klasszikus liberalizmus filozófiájában megfogalmazott emberi méltóság és emberi jogok nélkül (mindössze a kereszténydemokrácia ezeket a fogalmakat nem a pozitív jogból, hanem a természetjogból eredezteti). A kereszténydemokrácia elsősorban a katolikus társadalmi tanításból nőtt ki, amelyben kiemelt szerepe van a szolidaritásnak, a szociális gondoskodásnak (nocsak!), a szubszidiaritás elvének, amely a központosítással és a centralizációval szemben a helyi értékeket és az önszerveződést támogatja (nocsak!), továbbá elutasítja az állam mindent átható és mindent befolyásolni hajlamos gyakorlatát (nocsak!).
6. Orbán Viktor érdeméül legyen mondva, hogy beszéde végén szépen megköszönte a hallgatóság figyelmét. – írta Gábor György a közösségi oldalán.
