Lendvai Ildikó a nyilvánosságon keresztül üzent párttársainak.
Bevallom, nem szeretem, amikor szocialisták egymásnak üzennek a nyilvánosságon keresztül. Azonban ebben a komoly esetben nem csak hogy indokolt, de egyet és értek Ildikó szavaival. Nos, az a helyzet, hogy előfordulhat az, hogy valaki rossz döntést hoz, de a hibákat ki lehet javítani, szóval van még alkalma a mi oldalunknak arra, hogy javítsa a hibáját.
Persze nem csak az MSZP, hanem minden ellenzéki párt megszavazta azt az előterjesztést, melynek értelmében egy olyan családot tesznek utcára Pesterzsébeten, ahol – mint ahogy arról a Heti Napló beszámolt beteg gyermek van:
Lendvai Ildikó nyilvános poszban kritizálta a Pesterzsébeti ellenzékieket:
Na ne! Nem tudom elhinni.
De ha igaz az, hogy az egyik kerületben a mieink nem szavazták meg a lehetőséget egy végtaghiányos óvodást nevelő család lakásbérletének meghosszabbítására, akkor elsüllyedek a szégyentől.
Tudom: nem ismerem a körülményeket, de egyetlen mentőkörülményt tudnék elfogadni: ha jobb lakásba fogják költöztetni őket. Tudom azt is -nem is igen szoktam-, nem tesz jót, ha saját párttársainkkal csatározunk nyilvánosan.
De az istenért, ez fontosabb, mint a pártfegyelem!
Mi a jó égnek beszélünk oda- meg visszatérésről a baloldali értékekhez, ha egy ilyen szavazással belerondítunk a közepébe?!.
Gyilkosan groteszk dramaturgia: amikor a családról az egyik tv vasárnap tudósított, mi a kongresszuson ültünk. Sok szép beszéd volt, hibátlanul baloldaliak.
Pár héttel előtte Burány Sanyival és másokkal együtt tüntettünk az embertelen kőbányai kilakoltatások ellen.
Ebben nincs kettős mérce. Nyugtassatok meg: korán kaptam fel a vizet, az egész nem igaz, nem is így történt, nem is így volt.
Ebben nincs kettős mérce. Nyugtassatok meg: korán kaptam fel a vizet, az egész nem igaz, nem is így történt, nem is így volt.
De főleg, hogy nem így lesz, ahogy a hírek szólnak. Mert így nem maradhat. Ugye nem kell megérnünk, hogy a mieink ellen kelljen tüntetnünk?
A Heti Napló beszámolóját itt tekintheti meg!
