A neves vallásfilozófus mesteri módon osztotta ki Hódmezővásárhely után Bayer Zsoltot ès G. Fodor Gábort


Oszd meg másokkal is, ezzel tehetsz a jobboldali médiatúlsúly ellen



Gábor György filozófus, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa zseniális írásban tette helyre Bayeréket.

Arisztotelész óta tudjuk, hogy az okok különféle fajtáit különböztethetjük meg. Az okok között Arisztotelésznél, majd a középkori skolasztikus gondolkodásban szerepel a causa sui (önmagának oka), amely, mint önmaga létének oka, legfőképpen metafizikai-teológiai jelentést hordozott, s általában Istenre vonatkozott: Isten az első ok, aki önmagának oka, azaz causa sui, önmaga hozta létre önmagát. Később a szorosan vett teológiai jelentés mellett például a hermeneutikában is fontos logikai-értelmező szerep jutott a causa suinak.
Mindez csak azért jut az eszembe, mert két napja a kormánypárti magyarázatok, megkísérelvén választ adni a hódmezővásárhelyi történésekre, érdekes feleleteket adnak: az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, a nagy bérhermeneuta, például azt mondja, hogy „ideje elgondolkodni azon, mi a baj”, majd a tőle megszokott, végtelenül szubtilis, rokokósan elegáns és tapintatosan visszafogott modorában azt mondja, hogy „felült a halott… és ránk vigyorog éppen, torz pofával.” Már-már a nekrofiliával kacérkodva, az ellenzéknek eme hullaházba illő eseményében ragadva meg a legfőbb okot, adja meg a választ saját kérdésére. Aztán egy G. Fodor nevű neves teoretikus az ellenzéki (sic!!!) sajtóban találja meg a fő okot: „Országos kampánnyal segítették az összellenzéki jelöltet. Hetekig címlapos sztorikat építettek róla. Megácsolták neki a színpadot.” A konklúzió a kritika nélküli tiszta ész legmagasabb ormaira ragadja el a szerzőt: „Jampigallért lehajtani, rakkolni, dolgozni – erre van most szükség.” Aztán itt van a nagynevű politikus, aki folyamatos tudatzavarában hol arra ébred, hogy a burgonya és a kukorica mellett, minden öntözés, kacsolás, szántás-vetés nélkül télire egy csinos kastély bújt elő termékeny földjének lankás táján, hol valamiféle fordított Nárcisszuszként belepillantva a borotválkozó tükrébe, nem önmagát, hanem albérlőjét pillantja meg abban, s a saját pattanásait, furunkulusait, keléseit és táskás szemét azonmód az albérlőnek tulajdonítja, imigyen szólván: „A piszkos kampány győzött a tisztes munka fölött.”
Nem folytatom, holott lehetne még. Csak emlékeztetnék a causa sui-ra (most korántsem isteni-teológiai összefüggésben): nem lehetséges, hogy az okok önmagukban keresendők? Az ötös számú párttagkönyv tulajdonosában, a G. Fodor nevű nagy teoretikusban, a földből kinőtt kastély tulajdonosában, a miniszterelnök vejének oldalán elszórakozott sokmilliárdos zsíros bulikban, abban, ahogy Hódmezővásárhely szeme láttára (és az éjszakai sötétség „ellenfényében”) szétloptak mindent, amit csak lehetett; abban, ahogy pofátlanságuk növekedésével egyenes arányban néztek mindenkit hülyének, baromnak, naponta megalázható senkiházinak (mert – mint tudjuk – annyit érnek az emberek, amennyi van nekik), koszos lábtörlőnek, s abban, ahogy csókos haverjaik mindezt lihegve igyekeztek megideologizálni, az ötös számú firkászuktól az egyetem „tudós” rektoráig vagy a Batthyány nevet felvett privát tudós testületüktől az ipari körülmények közötti megrendelésre múltat gyártó intézetükig, a köztéri szobrászaiktól a kézből etetett egyházakig, valamint a Lendvai utca rozzant visszhangjaként harsogó „közszolgálati” kórusukig? – írja Gábor György tanár úr.


Oszd meg másokkal is, ezzel tehetsz a jobboldali médiatúlsúly ellen

Mit gondolsz erről a hírről?

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.