Juszt László megint a lényegre tapintott! Pontosan bele a közepébe a dolgoknak. Zseniális írást tett közzé a szegény, öreg néniről és a malacairól.
Szegény Kósa néni! Itt áll egy felújjított, “drágán” megvett sertésteleppel, a hozzá tartozó hitellel, s most jön a sertéspestis. Nyár óta terjed vadászkörökben, hogy Ukrajna felől érkezik. Sőt! A korábban megszokotthoz képest sokkal gyorsabban terjed.
Érthető legyen, a vaddisznók terjesztik. Ezek az állatok pedig napi 30 kilométert is megtesznek. Az ilyen járvány szinte megállíthatatlan. A súlyosságától függően lehet, a teljes háziállományt is ki kell írtani.
Ezért írom, hogy szegény Kósa néni. Persze olyan nagyon őt nem kell sajnálni. Ennek az árát megint mi fogjuk megfizetni. Helyette is, neki is. Ugyanis ezekre az u.n. vis maior esetekre tart fenn az állam egy úgynevezett: “felülről nyitott kártérítési alapot”. Ez azt jelenti, hogy mindegy, hogy mennyi a sertéstartók kára, nem érdekes, hogy volt-e biztosításuk, vagy nem, a teljes kárt fizeti a kormány, vagyis MI. Ha kifogyott az alap tesz bele még…
Mi kell ahhoz, hogy ebből az alapból a sertéstartó kapjon? A helyi jegyző igazolása az állomány létszámáról, s az állatorvos igazolása az átlagsúlyról. Mi meg fizetjük. Ezt is és a hentesnél a drágább import húst is.
Szóval visszavonom: Kósa néni nem szegény! -írja Juszt László a facebook oldalán.
