Persze, jobb lett volna megnyerni azt a bizonyos körzetet Solymáron, ahol vasárnap önkormányzati képviselőt választottak.
Drukkoltam Kárpáti Zsuzsának, akit helyben jól ismernek, és noha nem pártpolitikus, minden demokratikus párt kivételes egyetértésben támogatott. Nem nyert: 43%-ot ért el. Mégsem keseredtem el, mert számoltam. Solymáron mindig a jobboldal győzött, 2014-ben kizárólag fideszes körzeti képviselők jutottak be a testületbe, a jobboldalra 70% szavazott. A demokratikus oldal most több, mint másfélszer, közel kétszer akkora arányt ért el, mint a múltkor.
Köszönet Kárpáti Zsuzsának és választóinak, akik a széljárás ellenére benne bíztak. Ha a parlamenti választásokon csak épp ugyanilyen mértékű javulást érünk el az ország többi körzetében is, az fölényes országos győzelmet jelentene.
Tudom: ha az a “ha” ott nem volna.
Solymár két tanulságra is figyelmeztet. Az egyik, hogy megsokszorozza az erőket, ha a pártok (itt az LMP és a Momentum is!) jó jelöltért képesek együtt kampányolni. A másik, hogy az együttműködés sokat jelent, de nem mindent. A mostani szinten országosan sem elég összeadni a szavazótáborokat,.Az is kell, hogy ki-ki növelje hívei számát. Például azzal, hogy értelmes javaslatokkal és az átkozódásnál alaposabb kormánykritikával áll elő, ahelyett, hogy óvodás tempóval borogatnák ki egymás tejbegrízét.
Solymáron nem tették.
Talán tudták: ha minden változatlan, 2018 után egyiküknek sem lesz egy falat tejbegríze sem. Kár rá spekulálni.
Szóval: mégiscsak vivát Solymár.
