Megint zseniális írással örvendeztetett meg minket a szocialista politikus:
Tudom, a kormány folyamatos kampány-üzemmódban van, mindig is abban volt. De most ehhez képest is azt látom: szinte hisztérikus állapotba hevítették magukat, pedig ha a pártok támogatottságát nézegetik, akár nyugodtan is alhatnának.
Miért jellemzi őket mégis hol a túlpörgő, túlmozgásos indulat, hol éppen a túlbiztosítás? Miért van az, hogy a miniszterelnök, aki eddig inkább cinikusan felelgetett a parlamentben, újabban kijön a sodrából?
Nem tudják, -igaziból mi sem-, mikor miért lobban fel a gyújtóláng. Másrészt ugyan profik a negatív érzelmek szításában, de van, ahol váratlan akadályba ütköznek. Soros megutáltatásában vagy a demokrácia fontosságának leértékelésében a felmérések szerint nyerésre állnak, de mit össze-brüsszeleztek, és egy friss uniós kutatás szerint mégis a korábbinál többen: 72% gondolja úgy nálunk, hogy profitálunk az EU-ból.
Lehetnek mélyebb okai is az összkormányzati parázásnak. Nem tudjuk, hogyan szórakozik velük Putyin, hiszen még mindig nem derült ki, mi a csudát keresett Pesten a végül lekésett cselgáncs-nyitóra hivatkozva.
Nem tudjuk, milyen kölcsönös zsaroló kártyáik vannak feltörekvő fideszes alvezéreknek, volt üzlettársaknak, mit fecsegett el valaki akár a szcientológusoknak, akikre hosszú idő után talán nem véletlenül éppen most csapnak le. Nem tudjuk, milyen uniós mozgások lehetnek az eddig ezekkel nem sokat törődő Orbánnak mégis kellemetlenek.
Egyvalamit tudunk: ha ők félnek, nekünk csüggedés helyett érdemes figyelni. Ha ők így tartanak a változástól, mi miért gondolnánk reménytelennek?Miért lépik túl még a Nemzeti Konzultációkban szokásos blöffölő álkérdezést is azzal, hogy már mind a hét kérdésben csupa szemenszedett hazugságot adnak Soros szájába? Miféle pánik visz át KDNP-s honatyákat komplett idiótába, országbohócba? És miért kapnak frászt a Római parti népszavazásnak már az előkészületeitől is, amikor valójában nagyon nehéz feladat volna Budapest távoli kerületeiből is aláírásokat gyűjteni?
Különböző okokat feltételezhetünk. Egyrészt megtapasztalhatták már az indulat tömeges feltörését olyan témáknál (pl. a CEU ügyében), ahol nem számíthattak rá.
