Föld S. Péter újságíró, író és humorista is meglehetősen kiakadt a MoMo-ra. Nem is meglepő ez, hiszen az elmúlt napok mutattak olyan momentumokat, melyet nehezen lehet értelmezni, gondoljunk csak a teljes ellenzék lebohócozására vagy amikor a MoMo fizetett hirdetésben készített egy szocialista Európa Parlamenti képviselőről lejárató videót, ahelyett, hogy az aláírásokra koncentráltak volna, melyek már közel sem gyűlnek olyan gyorsan.
Következzen tehát Föld S. Péter írása, módosítás nélkül:
A Momentum és az elmúlt 27 év
Volt a Milla. Emlékszünk még rá? Tízezrek énekelték a Szabad sajtó útján, hogy nem tetszik a rendszer. Az utca még megvan, még a neve sem változott, ám a szabad sajtó csak nyomokban. Aztán jött Sándor Mária, a feketeruhás nővér, majd a Tanítanék hívta esernyő alá az embereket.
Jöttek, mentek, láttuk őket. A forradalom felfalta gyermekeit.
Most a Momentumban bízunk. Ígéretes, szimpatikus fiatalemberek. Tudják, hogy mit akarnak: leváltani Orbán rezsimjét.
Azt vajon tudják-e, hogy mások, akik szintén demokraták, mit akarnak?
Olimpiát nem akarunk, ebben igazuk van. És nem akarjuk a korrupt államot, a saját lábon álló családtagok és csókosok világát. A lepusztuló egészségügyet, a padlóra küldött oktatást. Az elhazudott jelent, az ellopott jövőt.
A Momentum ki akarja söpörni az elmúlt 27 évet. Leváltani, úgy ahogyan van, szőröstül, bőröstül.
Nem kéne. A baloldali ellenzéki pártokba sem most kellene belerúgni. Lenne rá igény, de mégsem. Elsősorban azért nem, mert emberek állnak mögöttük. Párttagok, szimpatizánsok, vagy egyszerűen csak olyan szavazók, akik a kisebbik rosszat választották, és ezért szavaztak rájuk.
Ezen lehet háborogni, és lesajnálni azokat, akik valamelyik baloldali ellenzéki párt mögött állnak, de ettől még tény, hogy ezek az emberek léteznek.
Azon nincs vita, hogy az elmúlt 27 év nem úgy sikerült, ahogyan azt vártuk.
Szabadságot szerettünk volna, demokráciát. És, mindenekelőtt, jólétet. Anyagi biztonságot, kiszámítható életet.
Volt, amit megkaptunk, volt, amit nem.
Lehet és kell bírálni az elmúlt 27 évet és szereplőit. De eldobni nem kell. Nem csak azért, mert nem lehet. Bennünk van, mi vagyunk. Mi csináltuk a jót és a rosszat is, a tisztességes dolgok éppúgy magyar emberekhez köthetők, mint az aljasságok.
Nem gondolom, hogy mindenkivel egyet kell érteni, aki nem szereti Orbánt és leváltaná a rendszerét. A baloldali pártok számos hibát elkövettek, bűnöket is az elmúlt bő negyedszázadban. De nem bontották le a demokráciát, nem üresítették ki a jogállam kereteit. Volt, hogy visszaéltek vele, ám ilyenkor rendre az orrukra koppintottak. Hogy tanultak-e belőle? Félő hogy nem, és csak reménykedhetünk, hogy egyszer nem csak bebiflázzák, de meg is értik a leckét.
Az úgynevezett jobboldali (valójában bolsevik) párt, a Fidesz, demokratikus eszközökkel leválthatatlanná tette magát. Ez a legnagyobb bűn, amelyet demokráciában el lehet követni. Bebetonozta a hatalmát – törvényhozásban, törvénykezésben, tájékoztatásban, mindenütt.
Lehet és kell bírálni a baloldali ellenzéki pártokat. De vannak olyan magyarok, akik még mindig szeretnének hinni bennük. Nélkülük nem lehet leváltani Orbán nemzeti szotyialista rendszerét.
Föld S. Péter facebook bejegyzése
